Szeretet? Ünnep?

A karácsonyt egy jó ideje már sokan „a szeretet ünnepének” nevezik. A szóhasználat terjedésével egyidejűleg nyomul előre a fogalmak kiüresedése is. Szeretet? Ünnep?

Azért jó őszintén szembenézni elkoptatott szavainkkal, hogy megőrizzük az életünk maradék valódiságát. Ki nyúlna a szintetikus anyagból összegyúrt húskészítményhez, ha ott illatozik az asztalon a mosolygós kacsasült? Ki választaná a tablettás lőrét, ha tölthet a vacsoránál jóféle villányit is? Az életből is a valódi, megélt minőség ér valamit.

Emlékezni: tudni és érteni a valóságot

Október-november az emlékezés őszi hónapjai. Felidézzük a hősies tetteket, a sorsfordító eseményeket, az aradi vértanú hőseinket, az ötvenhatos bátor fiatalok, diákok és munkások emlékét, akik a magyar szabadságért szembeszálltak a túlerővel. Visszagondolunk a világtörténelem legbátrabb szellemi-lelki vállalkozására, a reformációra. Elgyászoljuk halottainkat, rendbe tesszük a sírjaikat, és gondolunk talán a magunk elmúlására is.

FELÜLEMELKEDETT RÁLÁTÁS

Különös egybeesését éljük a dátumoknak így, tanév vége idején: miközben az évzárásra készülünk, ilyenkor ünnepeljük Megváltónk mennybemenetelének és a Szentlélek elküldésének ünnepét. Az örömalkalmaknak, és a tanévzárásnak (ez is örömalkalom tanárnak, diáknak!) fájó kontrasztot ad nemzeti katasztrófánk emléknapja, különösen az idén, Trianon 100. évfordulóján.